Marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten

Míg az egyenruhások azon fáradoznak, hogy távol tartsák a mohó tömeget, engem a bentről hallatszó lárma a törhetetlen üvegből készült falhoz vonz. Az üzlet látható részében minden elvégeztetett. Odabenn, tőlem néhány lépésnyire halott lány fekszik mielőtt a lövések leterítették volna, a bizsukkal megrakott pultba kapaszkodott.

Véres testére, tágra meredt szemére szivárványszín gyöngyök peregtek. Távolabb egy férfit látok, különös pózban: nekitámaszkodik a műanyag cipőkkel zsúfolt tárolónak, feje a bal vállára fittyen, körülötte tarka nyári topánok.

Mellén rettentő folt: golyó ütötte, vér maszatolta.

marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten

De eme kettőn kívül akadnak még halottak. Míg őket bámulom, hallom a közelemben rogyadozó alkalmazottat, az egyetlent, akinek sikerült kimenekülnie. A zaklatott férfi a társáról beszél, az odabenn lövöldözőről: mostanáig csak a háta mögött mertek összesúgni, elnézően szinte: hiszen ez lökött.

Immár nem titok többé, az ámokfutó személyesen hirdette ki. Reggel marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten főnöke felmondott neki, ő hazaballagott, lekapta a marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten a derék elefántölő mordályt, és visszatért, azzal az eltökéltséggel, hogy kiírtja kollégáit. Ebben az ötletben nincs semmi újság, e gondolat sokunk elméjében eltölt egy-egy másodpercet, de mert egészségtelen, szülő egyetlen találkozó elvetjük.

Az ámokfutó azonban bezárta maga mögött az ajtókat, és nekilátott a kivitelezésnek. Amint a külső helyiségben végzett, indult, hogy folytassa a raktárban és az öltözőben. Ki akarja élvezni bosszúját.

A halálraítéltek sírnak, rimánkodnak és átkozódnak. Hóhéruk pusztít, ordibál. Az akciócsoportot természetesen riasztották már: Így aztán senkinek sem sietős, hogy első legyen a behatolók között.

Mintha tudná ezt: az őrült kényelmesen folytatja iszonyú műsorát.

Termelési-regény

Máskor talán én sem nagyon kapkodnék, most azonban belevetem magam az események közepébe. Meghalni semmi kedvem. De vajon nekik volt-e? Egy pillantással megválok a halottaktól.

Knopf, Inc. Fordította: Gy.

A lakóépület lépcsőháza felől próbálkozom, a tejüveges bukóablaknál, amely az üzlet egyik mosdójába nyílik. Nem is ablak, afféle szellőzőnyílás, karcsú mókusok könnyedén ki-be járhatnának rajta. Odabenn egy bezárt férfi vesződik az ablak tartóival. Sikerül kiakasztania őket, leereszti a táb1. Hisztérikusan kapkodja a levegőt, szűkölve sír, miközben felmászik a vécé tetejére, és kipréseli a fejét, fél vállát a nyíláson. Aztán beszorul.

Visszamenni semmiképp nem akar. Eltorzult arccal tovább próbálkozik, milliméterről milliméterre halad kifelé a nyíláson.

Uploaded by

Elkapom a vállát, és megrántom. Nem akarom hallani a jajdulását. Egy társam is segít, valósággal kiszakítjuk a férfit a fogságból. Amint földet ér, holtra váltan felzokog, mint egy gyermek a lidércálom után.

marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten

Bemászom a helyére. Nekem sem sokkal könynyebb, de akad egy segítő kéz, hogy utolsót taszítson rajtam, mielőtt a nyílás elnyelne. Aztán ott állok a tisztítószer bűzével átitatott falak között. A kalitka két lépés keresztben, kettő hosszában, de nem sétálni jöttem. Teljesen véletlenül éppen abban a pillanatban lövöm szét a zárat, amikor bentről is lövés hallatszik.

marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten

Robajából ítélve ágyúból is leadhatták volna. Nyomban utána felerősödik a jajveszékelés. Eszelős röhögés kíséri.

Kiszaladok egy kurta folyosóra, és berúgom párkeresés app ajtót, amely mögött a lárma dúl. Csak egyetlen pillanat, tán annyi sem, tekintetem befogja a látványt: a rendetlenül heverő, élettelen testek képét a padlón, a térdeplő, falhoz simuló, rettegő elevenek eltorzult arcát, s középen a nyálát fújva nevető puskás férfi alakját.

Az ámokfutó most is munkaruháját viseli. Elharapja a megkezdett mondatot, amikor észreveszi betoppanásomat. Csak a röhögést nem hagyja abba. A puskát csípőmagasságban tartja, csövét nekem szegezi. Meghúzza a ravaszt. Marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten elvetődve érkezem a padlóra, a lövés dörejétől szinte hipnotizáltan: Nem vagyok biztos marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten, hogy nem talált el.

Iszonyatos a tekintete, nem emberé. Nem hagyok időt korrekcióra. A mellkasára célzok. Támaszul az előttem fekvő holttest vállát használom: Vérében megcsúszik a könyököm. Eldördülő pisztolyom megrántja a csuklómat. Az őrjöngő összerándul; kiejti kezéből a puskát, és szétvetett karokkal hátratántorodik. Koponyája csattan a falon. Cipőtalpai felmerednek előttem; egy hosszú percig csak a két kopott, mocskos talp köti magához a tekintetemet: A jajveszékelő alkalmazottak kimenekülnek az ajtón, magamra maradok a halottakkal.

Felkelek a vérből, lesütöm a szememet, mintha ezzel megszabadulhatnék a látványtól. Jézusom, gondolom. Vannak, akik hasonló mészárlást hideg fejjel, valamely kristályosodó cél felé siettükben visznek véghez.

Welcome to Scribd!

De mi vezérli az ámokfutókat? Önpusztításukat miért előzi meg vérfürdő? Valóságos tumultuson töröm át magam. Rendőrök és mentősök küzdenek a rettegéstől féligmeddig megtébolyúlt alkalmazottakkal. Fotósok tülekednek a nyitott ajtók előtt, ahol mintegy szí2. Alvajáróként hatolok keresztül ezen a mohó falon, az úttest széléig sétálok.

Beülök egy járőrkocsi első ülésére A vezető nem mer megszólítani. Hátrahajtom a fejem, a szemem is behunyom.

marlon egyetlen rakodó szán fedélzeten

Nem akarom látni és hallani a zsivajt magam körül. Lelőttem valakit, aki ember volt valaha. Nem; ez nem vezet sehonnan sehová. Ezen már régen túl kellett volna jutnom. Nem akarok emlékezni arra, amit az imént láttam. Donald kollégám siet hozzám, lehajol a nyitott ajtó mellett.

II. Fejezet,

Résnyire nyitott szemmel nézek rá. Lehet valami a tekintetemben, amitől elbizonytalanodva szótlanul eloldalog.

  1. Год назад высокопоставленный сотрудник аппарата Белого дома начал получать электронные письма с угрозами, отправляемые с некоего анонимного адреса.
  2. Потребовались бы миллионы лет, чтобы он достиг зрелости, и ничего нельзя было предпринять, чтобы ускорить этот процесс.

Egy darabig legalább békén hagynak. Csukott szemmel kotrom elő a cigarettámat. Az öngyújtómat nem találom, de ahogy végigtapogatom zsebeimet, megnyálkásodott ujjaimon érzem: véres a ruhám.

  • Singlewiken landshut
  • - Ты очень доверчива, Николь - проговорила Наи.
  • Történetek megismerni az óvodában
  • На этот раз ему велели по возможности приблизиться к октопаукам и посмотреть, чем они заняты.
  • Leírja a társkereső
  • Keresés nő quebec

Nem az én vérem és nem azé, akit lelőttem. A kocsi vezetője tüzet ad. Szürke szemű; korosodó férfi; megpróbál valamiféle kapcsolatot létrehozni kettőnk között, ha már ott vagyok. Félrehúzza a száját, a mozdulatból mosoly kerekedik, fintorok családjába való. Hasonlóval válaszolok, aztán leszívom a füstöt; és lehunyom a szemem. A lármás tömeg kommentálja az eseményeket. Ujjal mutogatnak felém, ott az a nő, az intézte el az ámokfutót.

Nem lépnek közelebb hozzám, talán egy kalap alá vesznek azzal, akit leterítettem. Elvégre ölni én is tudok. Ez a készség régebbi vonása fajtánknak, mint a beszéd, nemde?

John Updike NYÚLSZÍV

Hallottam embereket, akik úgy vélekedtek, ölni könnyebb, mint megállni; hogy ne pusztítsunk. A tömeg révén azt is megtudom, hogy megérkezett az akciócsoport.

Erre a hírre sem mozdulok. Kocsi motorja bőg, csaknem a fejem fölött: Ajtó csapódik, s a járőrautó mögött lefékezett furgon motorja végre lefullad. Szürke egyenruhás férfiakat látok, a gyülekezet szétfröccsen előttük, utat enged nekik az épületig.

A szürkeruhások fegyvereiket szorongatva, fontosságuk tudatában nyargalnak előre. Aztán megtorpannak. Vezetőjük, Patrick Wyne néhány percig tárgyal egy rendőrtiszttel, tartása lassan ellazul.

A szerkesztőknek: Sarah Hodgsonnak — új arc a környékünkön Simon Spantonnak — régi arc a környékünkön és a Christopher Little-sereg többi katonájának. A könyv fejezetcímei inka eredetűek. Így nevezték a tizenkét hónapot. Az írói szabadság jegyében felcseréltem a márciust az áprilissal. Olyan közel álltak egymáshoz, mint a sziámi ikrek, akiket csak egy torz, kifacsart lélek választott el egymástól.

Társai körülötte álldogálnak, komoly arccal nézegetnek az üzlet felé, majd rám terelődik a figyelmük. Nem igazán törődnek velem. Nem lehet megfejteni, mire gondolnak. Nem is csalódottak, hogy lekésték a végkifejletet.

Ijedten pislantunk: ennyire ki lennénk szolgáltatva kényünknek-kedvünknek? A levegő kevés, pedig van. Gyomrunk remeg a fölindultságtól; ettől úgy érezzük: nadrágunk bő. Már-már a szíj öv után nyúltunk. Zakónk szélét megemelve kezünket a zsebünkbe mélyesztjük, matatunk.

Nemcsak a testüket edzették, arcizmaikat is. Patrick Wyne sarkon fordul, elindul a furgon felé.

  • Afrika know
  • John Updike NYÚLSZÍV - PDF Free Download
  • Carole Matthews - Jóban-Rosszban | PDF
  • Josie lecsapta a kagylót.
  • Egyetlen ember állítások
  •  - Нашу старую комнату в «Стоун-Мэнор».
  • Kislemez lüneburger heath
  • Single elbe- elster kör

Neki van igaza, ha még csak be sem néz a helyszínre. Látott már hasonlót, nem is egyszer. Otthon két gyermek várja. Ő pedig nem óhajt az értelmetlen halálról szólni, ki hibáztatja ezért? Wyne arcán feketéllik az erős szőrzet, sötét tekintete megállapodik rajtam, mintegy üdvözlésképpen moccan a felső ajka. Aztán beszáll a kocsiba.

I. (vagy Rövid) Fejezet,

Társai követik, köztük a délceg Belloq. Ő viszont még egy pillantásra sem méltat. Ha úgy gondolja, hogy az ő bosszantására mentem be egy szál egye3.

Visszahajtom a fejemet az üléstámlára. A furgon motorja megint felbőg, s a jármű elhúz mellettem. A távolodó kocsi ablakában megpillantom Belloq könyökét. Ez minden: egy könyök a leeresztett ablakban. Eme hangulatos nyári délelőttön nem is hiányzott ennél több: egy ámokfutó a derült égből, s mellé az elmúlt hetek agyréme, annak is szürke zubbonyujjból barnálló könyöke. Halk sóhajtásomat egyszersmind köszönésnek szánom. Szép meet a kocsiból.

Egy riporter odalohol hozzám, és kifulladva azt kérdezi: "mit érzett?

Fontos információk