Találkozik egy fehér ember, Winnetou (regényhős)
Réti János Vélemény De vajon valóban az etnikum és a nemi jelleg határozná meg egyedül, hogy milyen emberek vagyunk? Réti János írása.
„Én voltam a szemükben az elnyomó fehér ember”
A baloldal egyik uralkodó mítosza, hogy az emberiség a történelem egy bizonyos pontján elkerülhetetlenül, mintegy az általa egyébként tagadott Teremtés reá szabott teleologikus mozgását bevégezve, eljut az önmagával való őszinte szembenézésig.
Ekkor, a tiszta ész addig haloványan pislákoló fényében egyszerre találkozik egy fehér ember minden és mindenki tökéletesen egyenlő. Isten, haza, a családi kapcsolatok és a magántulajdon pedig béklyók voltak csupán. Immár nincs semmi, ami a végső soron tulajdonságok nélkülivé lett ember korlátlan és valódi szabadságát, azaz a kommunizmus kiteljesedését akadályozhatná. A progresszív elbeszélés közkeletű nyelvjátékait felfejtve annyit azért sejteni lehet róla, hogy mi a legkisebb valószínűséggel: heteroszexuális, fehér férfi.
Ám a történelmi szükségszerűség egyelőre vonakodik élő valósággá emelni az újabban identitáspolitika nevet viselő megváltástan alapvetéseit.
A beszélgetés második részében arról beszél, hogy zajlott a napi munkája, milyen előítéletei dőltek meg San Franciscóban, és hogy hat a gyerekek pszichéjére a fegyverek állandó jelenléte.
Hovatovább a hamis tudat úgy találkozik egy fehér ember, végleg mindent maga alá temet immár. Ennek megfelelően az egyedül járható út az elnyomás elleni harc fokozása elite quebec helyszíni találkozón. Többé nem elég pusztán szimpatizálni bizonyos embercsoportokkal.
Aktivistává kell válni. Az élcsapat tagjává, aki mindent az Ügy szolgálatának rendel alá.
Az ember, akit a majomketrecbe zártak
Ám ha valaki mégsem így tesz, ezzel az intézményesített elnyomás fenntartójaként a született bűnösök oldalán jelöli ki saját helyét. Létével pillanatról-pillanatra újrateremti a rendszert, amelynek haszonélvezőjeként megmaradva, többé semmi könyörületet nem érdemel. Amit Marx a maga idejében elnagyoltan látott csupán, az mára a napnál is világosabbá vált: az igazságtalanság alapjaként feltételezett osztályelnyomás mögött valójában a normatívvá emelt heteroszexualitás és a fehérség imperializmusa bújik meg.
A képlet igen egyszerű: a biológia és a társadalmi nem, illetve a bőrszín az, ami kijelöli az ember helyét a társadalmak hierarchikus felépítményében. Ezért, ha meg akarjuk haladni azt a kizsákmányoló, a világot az igája alá hajtó, kapitalista és heteronormatív rendszert, ezek ellenkezőjét kell propagálnunk, majd kierőszakolnunk.
Mégpedig egy olyan küzdelemben, ahol egyedül a győzelem számít, amelynek érdekében voltaképp minden megengedett. Az ellenfél ugyanis fehér és ciszgender, tehát definíció szerint uralomvágy és az őt körülvevő világ szimbolikus és tényleges kolonializálásának kényszere hajtja. Egyszóval gonosz. Márpedig a gonosz erői ellen egyedül a Világosság Fiai tudják felvenni a harcot, akik paradox módon ezúttal sötétek legalábbis a bőrük színébenáltalában nem-bináris nemi identitásúak, találkozik egy fehér ember az Igazság férfi nézett rá győzelmét nem a világtól való tökéletes elszakadás útján, hanem akadémiai közegben találkozik egy fehér ember egyetemi kampuszokon hivatottak kivívni.
Stephen King: Az - Georgie Találkozik Pennywise-sal/Georgie Halála
A tiszta szellem érintetlenségét beszennyező korlátoltság, azaz a fehér férfi ember bűnös világával szembeszálló kiválasztottaknak elsőként saját megalázott helyzetükre, elnyomatásukra szükséges rádöbbenniük.
Majd, immár a Tudás megingathatatlan bizonyosságával felvértezve, megkezdődhet a felszabadítás kizárólagos életcéllá nemesített aktusa a ciszheteró fehérség uralma alól.
Ehhez elegendő az elnyomotti státusz bizonyossága, a gonosz világától való, ezúttal csakugyan szembetűnő különbözés. Másra, rituális megtisztulásra, önvizsgálatra nincs szükség: a lehetőség szerint többszörösen is igazolt áldozati lét önmagában képes biztosítani a megváltást, kivált, ha a tántoríthatatlansága teljességében megmaradó küldetéstudattal, lankadatlan mozgósíthatósággal és folyamatos cselekvéssel párosul.
Minden, ami igazán számít, az az elnyomás mértéke. Az identitáspolitika hívei szerint az értékek hierarchiájában legalul a heteroszexuális fehér férfi foglal helyet.
Őt követi a szintén heteró, de az intézményesített patriarchátus által azért mégiscsak megnyomorított fehér nő.
A fehér ember eredendő bűne – Neokohn
Fölötte helyezkedik el a fekete heteró férfi, majd a nő, a fehér homoszexuális férfi, illetve a leszbikus nő, a fekete meleg és a leszbikus, majd a leginkább elnyomottak következnek: a fehér transzszexuális, legvégül a fekete transzszexuális nő. Ő az, aki az áldozati szerepek nemes versengésében a legelőkelőbb pozíciót foglalhatja el.
Ugyancsak ő az, aki a nemátalakítás művét bevégezve személyes és abszolút tudásra tett szert a Lét végső igazságait illetően. Önmagát megváltva sikerült hátrahagynia az eredendő bűn időbe vetett világát.
Beavatottként a Fény Birodalmát az anyagi világunk börtönében saját létén keresztül manifesztálva, beteljesítője lehet a a crohn- betegség kereső kiváltáság és a heteronormativitás elleni kozmikus küzdelemnek. Miután az identitáspolitika hangadói a hajdan obskúrus szektát az elmúlt évtizedek során a közbeszédet mindinkább meghatározó széles mozgalommá duzzasztották, a ma már nemcsak amerikai középosztálybeli fiatalok az egyetemi éveik során jó eséllyel találkoznak az irányzat dogmáit hirdető hittérítőkkel.
Megváltástanról lévén szó, ekkor választaniuk kell: a jókkal tartanak, vagy, immár a találkozik egy fehér ember folyamatában betöltött valós szerepük ismeretében, mégis a gonosz elnyomás szekértolóivá szegődnek. Nem meglepő módon kevesen vállalják az találkozik egy fehér ember státusszal együtt járó párialétet.
Inkább beállnak a sorba, és a neofiták buzgóságával kezdik el maguk is követelni a polgári társadalom felszámolását.
- Az ember, akit a majomketrecbe zártak Kovács Noémi
- Az ember, akit a majomketrecbe zártak
- Óra, elszigetelt, határidő, találkozik, fehér, fárasztó, ember. | CanStock
- Winnetou (regényhős) – Wikipédia
- Он хотел сказать, что происходящее вполне достойно того, чтобы нарушить чей-нибудь сон.
- Алистра ушла от Джизирака в состоянии, близком к зарождающемуся отчаянию.
Mindez rendszerint rituális aktusok révén, a hittételek skandálásával, és az elhajlók közösségi megbélyegzésével, nyilvános megalázásával, nemritkán testi épségének tényleges fenyegetésével valósul meg. A krédót megkérdőjelezőket az igazság hangján szólók úgyis elhallgattatják, viszont a hozzájuk csatlakozók úgy érezhetik, kisebb felelősség terheli őket a másokkal szembeni vélt, vagy valós igazságtalanságokért. Ugyanis aki áldozat, az mentesül a felelősség és a bűntudat alól, ráadásul az identitáspolitikai lényegéből következően nem lehet bűnös.
Nem mellesleg számíthat a csoport többi tagja, és egyáltalán, minden jóérzésű ember támogatására. Az egyetlen bökkenő, hogy az áldozati szerep tartós felvállalása előbb-utóbb a találkozik egy fehér ember nagy részétől való elszigetelődéshez és a valóság tagadásához vezet. Egyébként is úgy tűnik, az elszigetelődés és az ellenségeskedés egyenesen következnek az identitáspolitizálás történelmi gyökereiből.
Amerika pedig nem más, mint börtön, ahol minden, még az alkotmány is a fehérek érdekeit szolgálja. Hasonló a helyzet a as, es évek fordulójának radikális, New York-i feminista szubkultúrájával, amelynek legjelesebb képviselői, mint például a szcéna egyik vezéralakja, Pamela Kearon, jóformán minden mondanivalójukat a nemi szerepek eltörlésére és a férfigyűlölet erényeinek taglalására hegyezték ki.
Természetesen nem lehet azt állítani, hogy identitáspolitika mai hívei mind ugyanolyan szélsőséges elveket vallanak, mint a mozgalom alapítói. Az azonban világosan látszik, hogy a kezdetek kijelölték az utat a társadalom szövetének megbontása felé.
A fehér ember eredendő bűne
Az elméletek és az ezekből következő politikai gyakorlat ugyanis különleges elbírálást és nem egyenlőséget propagál. Az egyenlőtlenségre hivatkozva valójában újabb törésvonalakat hoz létre, illetve már ténylegesen meglevő ellentéteket mélyít el. Miután a kapitalizmus a fehér ember elnyomó természetének következménye, ezért át kell adnia a helyét a versengés helyett az együttműködést hangsúlyozó szocializmusnak.
Csakhogy az identitáspolitika a radikális baloldal többi megjelenési formájához képest is kevésbé tűnik kooperatívnak. Valójában gyűlöl mindenkit, aki a céljaival szembeszegül. Amint arról már szó esett, az áldozati szerepbe való belefeledkezés a megbízható valóságérzékeléstől is eltávolít. What Is Intersectionality?
Intersectionality is the newest fad in political activism. What is it?
And, what does it even mean? Nobody is better prepared to answer these… Az interszekcionalitás mára mindent elborító trendjében azonban semmi új nincs. A hátrányos helyzetek összeadódnak, és ezek jelölik ki az egyén helyét a társadalomban — mondja az identitáspolitika korábban kitaposott nyomvonalán haladva.
A fehér ember elnyomja a színesbőrűeket, a férfiak a nőket, a heterók a melegeket. Az elmélet azonban nem tud mit kezdeni azzal, hogy vannak magasan képzett és jól megfizetett transzszexuálisok, vagy éppen sikeres afroamerikai leszbikus ügyvédnők, akik alkalmasint dobnak néhány dollárt az utánuk forduló fehér hajléktalanok dobozába.
Ahogy azzal sem, hogy miért teljesítenek általában jobban az egyik indián törzs tagjai, mint a másikéi, miért döntenek egyes kisebbségi csoportok úgy, hogy a felszabadító mozgalmak szándékaival ellentétesen a polgári berendezkedést támogatják, illetve, hogy mi az oka annak, hogy az átfogó felmérések szerint több kisebbségi csoport is jobban keres és hasonló vagy jobb társadalmi pozíciót vívott ki magának, amint a hagyományos WASP amerikaiak.
Elképzelhető, hogy a világban való megfelelés kérdése többtényezős képlet, és mégsem csak találkozik egy fehér ember fehér ember által fenntartott elnyomó kultúrán múlik minden. Az elméletből gyakorlattá válás folyamatának iróniája, hogy azáltal, hogy a felkent papjai sulykolják, valójában fenn is tartják vagy éppen igazzá teszi az általuk vélt egyenlőtlenségeket.
Amikor dekolonizáló buzgalmukban az interszekcionalisták a fehéreket csökönyösen saját múltjukhoz kötik, valamint rituálisan újra és újra felróják nekik a puszta létezésüket, ezzel fenntartják és kiélesítik az idejétmúlt dichotómiákat, és paradox módon a hozzájuk hasonlóan intézményesített fehér felsőbbrendűségben gondolkodó identitárius mozgalmakat erősítik.
Nem beszélve arról, hogy amikor az identitáspolitika kizárólag élesen különváló csoportokban gondolkodik, amelyek között eredendő bűnösök, és szent áldozatok vannak, ezzel eliminálja az egyén szerepét, felelősségét a sorsa irányításában. A dogma ilyen módon magyarázat is a sikertelenségre, amely így semmiképpen sem a tehetség, a szerencse, vagy a szorgalom hiányának, hanem egyedül az intézményesített rasszizmusnak és szexizmusnak az eredménye.
Ezzel devalválja találkozik egy fehér ember meritokratikus rend igazságosságába vetett hitet — egyúttal az élet célját is. A versengő áldozatiság játszmájának főnyereménye ugyanis a limitált erőforrásokból való garantált részesedés.
Ennek mellékterméke az elnyomottak felvállalt védelméből következő elismerés, morális többlet is, és az erények felmutatására kínálkozó folytonos esély. Ezzel létrejön találkozik egy fehér ember kisebbség tökéletes türannisza, ahol a tagok diktálnak, cenzúráznak és határozzák meg a beszédmódokat, és ahol a szovjet érához hasonlóan csak az számít, honnan származol.
Ennek megfelelően egyedül a társadalmi pozíciód determinálja, mondanivalód egyáltalán méltó-e a figyelemre.
„Én voltam a szemükben az elnyomó fehér ember” • SOS Gyermekfalvak
Mindennek a tetejébe az interszekcionalista büntetlenül lehet rasszista, hiszen a különböző csoportok között általa felállított hierarchia, és egyáltalán, a fehérek elleni, feltételezett tulajdonságaikat, eltérő értékeiket hangsúlyozó gyűlöletkeltés még csak nem is hasonlíthat rasszizmushoz. Fajgyűlölet ugyanis csak színesbőrűekkel szemben elképzelhető.
Viszont a célpontba állított fehérek férfiak akár legbátortalanabbul artikulált védelme már maga a rasszizmus, amely az elnyomás fenntartását irányozza elő.
A fentiekből következően nem okozhat meglepetést, hogy az interszekcionalista aktivizmus hamar eljut a zsidókig és Izraelig. De erről majd legközelebb.
